Réti farkaspók (Hogna radiata)

Réti farkaspók hím (fotó Karl Csaba)

Rétif arkaspók nőstény utódaival az úttestén (fotó Karl Csaba)

E nagytermetű farkaspókok erősen emlékeztetnek a cselőpókjainkra. júliusi augusztisi párzási időszakukban gyakran kerülnek szem elé.

Szabadon, nappal és éjjel egyaránt kóborolva keresik a másik nem képviselőít illetve prédájukat.

Ilyenkor álltalában a kifejlett hímek alkalomszerűen betevedhetnek lakásokba is, ahol nagy termetük miatt könnyen riadalmat kelthetnek.

A réti farkaspók mind a szakirodalom mint a saját tapasztalataim alapján kifejezetten békés, már már “jámbor” faj.

Nekem több kísérlet után sem sikerült marásra bírni e faj példányait. Hosszú percekig ingerelve őket is csak annyit tudtam mindenestben elérni náluk, hogy a menekülést befejezve a fáradt pókok, lábaikat összehúzva, mozdulatlanságba dermedtek.

Külföldi szakirodalom sem említ részükről marást. Így arra az egy kétséges estre tudok támaszkodni amit egy Görögországban nyaraló ismerősöm mesélt el. Esetében a tizenhárom éves kisfia megmarkolt egy pókot, ami az atrocitást nem tűrve belemart. A pók marása fájdalmas volt a gyermek számára, a marás helye egyértelműen jól kivehtő volt a tenyerén, ezért azonnak orvoshoz fordultak vele.

Az orvos a marás és a pók leírása alapján pár fotót mutatott nekik, amik közül a réti farkaspókot vélték felismerni.

Az orvos ezekután megnyugtatta őket hogy e faj teljesen ártalmatlan de mivel a példány nincs ott s így a határozás nem 100%-os a gyermeket bent tartják 12 órás megfigyelésre, mert náluk honosak veszélyesebb pók fajok is.

A gyermek a megfigyelés alatt semmilyen klinikai tünetet nem mutatott, a sebének kitisztásán kívül egyébb kezelésben nem részesült.

Az esethez hozzá tartozik hogy Görögországban több nagy termetű farkaspók faj él és a Hogna genuszt is képviseli ott a réti farkaspókunkon kívül egy másik faj is. Így a laikusok által fotóról történő határozás nem bizonyítja egyértelműen hogy, e fajunk volt a tettes.

Azt viszont nagybizonyossággal kijelenthető amennyiben valakinek sikerül is komoly nehézségek árán marásra bírni egy réti farkaspókot, fájdalmon kívül egyébb tünetre nem számíthat. 

Zugpókok (Agelenidae ssp.)

Nagy zugpók nőstény 

Itt a két épületlakó fajunkra, az őshonos házi zugpókra (Tegenaria domestica) és  a betelepült nagy zugpók (Eratigena atrica) térek ki.

Épületlakó mivoltuk miatt ők azok akik rendszeresen szem elé kerülnek lakásainkban leginkább az őszi, téli időszakban 

E két faj a hazai faunában nagytermetűnek mondható. A házi zugpók valamennyivel kisebb, a nagy zugpók kifejezetten nagyobb termetű mint magyar neve is utal rá.

Életmódjuk megegyező. Lakások, házak külső homlokzatán, mezőgazdasági épületek sarkaiban szövik meg jellegzetes sűrű, erős szövésű, háromszögletű hálóik amely egy tölcsérben végződik. Nappal a pókok a tölcsérben tartózkodnak, csak akkor rontanak elő belőle hogyha préda érkezik a hálójukba. Éjjelente kimerészkednek hálojukba s ott várják ízeltlábúakból álló zsákmányukat. A legkisebb zavarásra azonnal vissza menekülnek tölcsérük biztonságába. 

E fajok leggyakrabban az őszi, téli időszakban kerülnek szemünk elé.

A hímek ilyenkor éjjelente aktívan kóborolva keresik a nőstényeket. Mindeķözben gyakran keverednek kádakba, csapokba amelyekből nem tudnak szabadulni.

E pókok is minden esetben elsősorban a menekülést választják de, sarokba szorítva vagy óvatlanul megfogva őket, védekezésből marhatnak. Nagy termetükből kifolyólag nagynak számító csáprágóik könnyen áthatolnak az emberi bőrön.

Marási tapasztalatom házi zugpoktól van. Egy fotózáshoz szerettem volna a tölcséréből kibontani egy kifejlett nőstényt, ám figyelmetlenül a tölcsér szövedékével együtt a pók lábait is össze szorítottam. Szerencsétlen állat természetesen kínjába belemart a mutató ujjamba. A marás inkább csak szorító érzés volt mintsem fájdalmas. 

A marás után egy rövid ideig enyhén fájt, lüktetett az ujjam a marás környékén. E enyhe fájdalom azonban percek alatt elmúlt. A csáprágók ejtette seb nyomásra még pár óráig érzékeny maradt, egyébb tünet nem jelentkezett. 

A nagy zugpók marásáról hazai szakirodalomban nincs adat. Külföldi szakirodalom a házi zugpókéhoz hasonlatossá teszi. Semmilyen komolyabb klinikai tünetet nem ír hozzá.

Összegzés

Esetleges marás esetén a marás helyét a felülfertőződés elkerülése érdekében minden esetben kezeljük le, erre alkalmas a betadin oldat, krém többek között. Amennyiben se ezek, se egyéb fertőtlenítőszer nincs a háztartásban, a sima háztartási ecet is megfelelő pótmegoldás, viszont ez esetben azért mihamarabb szerezzünk be megfelelő fertőtlenítő szert.

Amenyiben (bár ennek reális esélye szinte nulla) bárki marás után a fentebbiektől eltérő tüneteket (szédülés,hányás, dagadó nyirokcsomok stb)

tapasztal haladéktalanul forduljon orvoshoz mert, bár a hazai fajokkal kapcsolatban se a Magyar se külföldi  szakirodalomban sehol nincs rá precedens, de százszázalékosan nem zárható ki a mérgek egyes összetevőire való egyedi érzékenység.

Amennyiben valaki pókkal találkozik a lakásában elpusztítása helyet lényegesen humánusabb megoldás hogy ha egy pohárral letakarja majd a pohár alá egy papírlapot csúsztatva a pók és önmaga számára is egyaránt biztonságos módon befogja azt, majd egy olyan helyen ahol nem zavarják egymás köreit, szabadon engedi.

Mint a fentiekből kitűnik, hazai pókjaink ránk nézve teljesen veszélytelen, ellenben igen hasznos kis lények, ne irtsuk őket hiedelmek, mítoszok, álhírek alapján értelmetlenül.

Karl Csaba