Mérges dajkapók Cheiracanthium punctorium (Villers, 1789)

Magyarország "mérges pókja"

Mérges dajkapók nőstény (fotó: Karl Csaba)

Bevezetés

E pókfaj sok “város legenda” tárgya, sajnos egyes média források is téves információkat terjesztenek róla.

E cikk azért készült, hogy ezeket a tévhiteket eloszlassa, és, hogy bemutassa ezt a különleges életmódú, gyönyörű pókját a hazai faunánknak.

Hazánkban 12 Cheiracanthium faj él:

• Cheiracanthium angulitarse Simon, 1878
• Cheiracanthium campestre Lohmander, 1944
• Cheiracanthium effossum Herman, 1879
• Cheiracanthium elegans Thorell, 1875
• Cheiracanthium erraticum (Walckenaer, 1802)
• Cheiracanthium mildei L. Koch, 1864
• Cheiracanthium montanum L. Koch, 1878
• Cheiracanthium oncognathum Thorell, 1871
• Cheiracanthium pennyi O. P.-Cambridge, 1873
• Cheiracanthium punctorium (Villers, 1789)
• Cheiracanthium rupestre Herman, 1879
• Cheiracanthium virescens (Sundevall, 1833)

Élőhely

Európa nagy részén elterjedt, gyakori faj (egyes skandináv területekről illetve Oroszország pár régiójából, valamint Bosznia-Hercegovinából és Koszovóból nincsenek adatai)

mérges dajkapók Európai elterjedési térképe

Hazánkban általánosan elterjedt faj csak Dunántúl néhány pontjáról (Vas és Veszprém megye)! hiányzik jelenlegi ismereteink szerint.

mérges dajkapók Magyarországi elterjedési térképe

Mezőkön, réteken, gyakori, de kertvárosokban is előforduló, életmódjából kifolyólag ritkán szem elé kerülő faj. 

Fő élőhelye kaszálatlan, magasfüves száraz mezők, vizenyős rétek, vízpartok, maradvány láprétek. 

Mérges dajkapók tipikus élőhelye (fotó: Karl Csaba)

Alaktan

Nagy termetű faj, az ivarérett nőstények testmérete eléri az 1,5-2 cm-t, lábaival a 4-6 cm-t is.

Az ivarérett hím teste kisebb, saját adataim szerint 1, maximum 1,5 cm.

Lábai viszont lényegesen hosszabbak, így lábakkal együtt akár 6,5-7 cm is lehet.

A nőstény csáprágói is hatalmasak, hosszuk eléri az előtest 75 százalékát, a hímé viszont még ettől is nagyobb, meghaladja az előtest teljes méretét. 

Kifejlett mérges dajkapók nőstény és hím (fotó: Karl Csaba)

Változékony színezetű faj.

Fiatal nőstény példányok előteste sárgás, utóteste sárga, sárgászöld, az utótest középvonalában annak ¾-ig végigfutó, zöldes mintával. 

fiatal nőstény mérges dajkapók (fotó: Karl Csaba)

A kifejlett nőstények előteste általában vörös-vörösesbarna az utótest sárgászöld, az utótest középvonalában futó zöldes sávval, amely az előtesttől kezdődik és az utótest ¾ -ig ér. 

ivarérett mérges dajkapók nőstény (fotó: Karl Csaba)

Az idős már lepetézett nőstények kifakulnak előtest szürkés-zöld az utótestük szürkés, piszkosfehér.

A hímek fiatalon a fiatal nőstényekel megegyező színezetűek. 

fiatal mérges dajkapók hím (fotó: Karl Csaba)

Ivaréretten az előtest és a csáprágók a hímek esetében élénk vörösek, az utótest citromsárga az utótest ¾-ig érő zöldes csíkkal. 

A lábak színezete az előtestével azonos, áttetsző hatást keltő. 

A dajkapók fajok általános jellemzője hogy, első pár járólábán a comb és lábszáríz erősen megnyúlt. Az első pár láb minden esetben lényeges hosszabb, mint a második pár láb (innen ered régi magyar nevük "kezespók").

Ivarérett mérges dajkapók hím (fotó: Karl Csaba)

A csáprágó alapíze fiatal egyedeknél az előtest színezetével megegyező, a csípőkarom fekete. Az ivarérési vedlés előtt álló, és az ivarérett példányok esetében a csáprágók alapíze élénk vörös, a csípőkarom fekete.

Nyolc darab szemük két sorban helyezkedik el a fejrész elején, a két pár középső szem nagyobb és szabályos kerek.

ivarérett mérges dajkapók nőstény (fotó: Karl Csaba)

Fiatal példányok könnyen összetéveszthetőek egyébb hazánkban honos dajkapók fiatal példányaival.

Életmódja 

Gyakorisága ellenére e gyönyörű faj ritkán kerül szem elé, mert éjszakai életmódot folytat. Nappal lezárt lakóhálójában pihen, éjjel aktívan vadászik. Fűszálakon rohangálva keresi táplálékát, amely ízeltlábúakból áll. A szemek állása és mérete valószínűsíti a jó látást (bár ez egy éjjeli életmódot folytató fajnál meglepő). Lakóhálóját könnyen felismerhetjük, fűfélék kalászának végeit szövi össze, kissé harangra emlékeztető formában.

Mérges dajkapók tipikus lakószővéke (fotó: Karl Csaba)

Ritkábban leveleket (pl nád, csalán, farkasalma) hajt meg, és oda szövi lakószövedékét.

mérges dajkapók lakószövedéke nád levélen (fotó: Karl Csaba)

mérges dajkapók "pár" a lakószövedékben (fotó: Benes Klaudia)

A hímek augusztus első felétől az ivarérési vedlésük után aktívan keresik a nőstények lakószövedékét, ilyenkor néha lakásokba is be-be tévednek.

A faj egyik érdekessége, hogy gyakran együtt él a subadult (ivarérési vedlés előtt lévő) nőstény az adult (ivarérett) hímmel. Ebben az esetben a lakóhálót két részre bonthatjuk, a bejárattól távolabbi "kamrában" a nőstény, míg a közelebbiben a hím él. A hímek aktívabban védik a háló bejáratát, illetve a nőstényt a többi  hímtől A hímek aránytalanul nagy csáprágójának is valószínűleg a többi hím távoltarásában van szerepe. Gyakran találni harcban megsérült csáprágójú, illetve az első két pár lábán sérült hímeket a lakókamra bejáratánál. 

Saját megfigyeléseim alapján ilyen esetekben a hímek csak a testi erejüket vetik be, de mérgüket nem használják. Az általam megfigyelt esetekben a vesztes hím élve távozott még ha egy-egy végtagját el is vesztette a harcban.

Ivarérési vedlés előtt lévő mérges dajkapók nőstény és adult hím mesterségesen kibontott lakószövedékben 

(fotó: Landy-Gyebnar Mónika) 

ivarérett mérges dajkapók hímek harca a nőstényért (fotó: Karl Csaba)

A hím párzás után elpusztul. 

A nőstény kokon rakás után már nem hagyja el a lakóhálót, a kikelő utódokat élete végéig őrzi (magyar nevük erre utal).

utódait őrző mérges dajkapók nőstény mesterségesen kibontott lakószövedékben

(fotó: Landy-Gyebnar Mónika)

A fiatal pókok második vedlésük után, késő ősszel kirajzanak a költő kamrából és egyenként telelni vonulnak. Kora tavasszal kezdik meg önálló életük.

fiatal mérges dajkapókok a költőkamrából való kirajzás előtt. 

(fotó: Landy-Gyebnar Mónika)

Marása általánosságban

Ez a téma az, melyet túlmisztifikál a média, illetve egyes internetes források.

Egyrészt, életmódjából kifolyólag nagyon ritka a marás, általában, ha valaki elővigyázatlanul nyit fel egy lakószövedéket (ezért is a legtöbb pókász jól ismeri e faj marását) vagy kóborló és "rossz helyre" tévedt hímek felelősek felelősek ezekért. 

Mérge erősnek mondható (hazai viszonylatban). 

Kétségtelen tény, hogy a faj ivarérés előtt lévő, illetve ivarérett egyedei a legtöbb hazai pókunkal ellentétben, zavarás esetén elsősorban az aktív védekezést választják a menekülés helyet. "Támadójukkal" szembe fordulva felveszik a védekező pozíciót, további zavarás esetén pedig marnak.

Külföldi és hazai szakirodalmak szerint, marása általánosságban émelygést, hőemelkedést, lázat okozhat, illetve helyi, a marás környékére kiterjedő, időleges (pár órás) a marás közvetlen környezetére kiterjedő zsibbadást, bénulást okozhat.

Extrém esetekben a zsibbadás nagyobb területre is kihathat. A marás után a tünetek általában rendkívül gyorsan jelentkeznek és a legtöbb esetben hasonlóan gyorsan el is múlnak.

Marásuk által okozta tünetek több összetevőtől függnek, állat neme, kora, fejlettségi állapota, a maráskor bejutatt méreg mennyisége, a marás helye, a megmart személy kora, stb.

Saját megfigyeléseim alapján, érdekes módon, nem az ivarérett példányok használják védekezésre a legtöbb mérget, hanem az ivarérési vedlés előtt lévő egyedek. 

Tapasztalataim alapján az ivarérett példányok védekezésre rendkívül kevés mérget használnak, de előfordulnak száraz marások is.

Ez valószínűleg arra vezethető vissza, hogy párzás után már nem táplálkoznak, és mivel a méreg termelés rendkívül energia igényes folyamat, így próbálnak "spórolni" vele s csak a legvégső esetben vetik be, akkor is kisebb mennyiségben.

Erre vonatkozó szakirodalmat nem találtam, így csak a saját megfigyeléseimre tudok támaszkodni ezügyben.

ivarérett mérges dajkapók nőstény védekező pozícióban. Jól látható, hogy a csípő karomokon nem jelent meg méreg.

(fotó: Karl Csaba)

ivarérett mérges dajkapók hím védekező pozícióban. A csípőkarmon megjelenő méreg cseppel (fotó: Karl Csaba)

Ivarérési vedlés előtt lévő nőstény mérges dajkapók védekező pozícióban. A csípőkarmokon illetve a csáprágó alapízei között nagy mennyiségű méreggel.

Konkrét marási esetek a Magyar szakirodalomból illetve közlések alapján

Idézet Bíró Lajos Természettudományi közlönyben 1894 megjelent cikkéből:

"Forrel-nek egy nőstény kezespók harapott az ujjába, mikor 

meg akarta fogni. Rögtön erős fájdalmat érzett kezében, azután kar-

jában, kivált a könyökén. Egy perez se telt el, s általános rosszul-

lét fogta el, hideg verejték ütött ki rajta és csak úgy tudott haza 

menni, hogy társa karonfogva támogatta. A megcsípett hely nem 

dagadt fel; a rosszullét és a kar fájása is igen hamar elmúlt, csak 

a harapás helye fájt még nehány napig. A legkülönösebbnek azt 

tartja, hogy a méreg hatása oly hirtelen beálló s oly rövid ideig 

tartó.

A Chiracanthium erős csípését B e r t k a u német pókász is meg-

erősíti.* Őt többször is megcsípte, de sohasem volt rá e csípésnek 

olyan hatása, hogy más támogatására szorult volna, ámbár egy nap 

kettő is megszúrta.

Dr. Chyzer Kornél-tól tudom, hogy egy Chiracanthium 

őt is megcsípte Báziáson, mikor egy bokorról felfordított esernyőjébe rázva, üvegbe akarta tenni. Hirtelen erős, égető szúrást érzett 

karjában, melynek hatása alatt a pókot önkéntelenül eldobta; a csí-

pés helye szintén nem dagadt fel, de a nyomkodásra fájdalmas volt 

még pár napig."

Hadobás Dávid amatőr entomológus barátomat két esetben is megmarta e faj. 

Az első marás 12 éves korában érte: 

"November közepe volt, hideg délelőtt . Sétáltam egy mocsaras terepen. Megláttam egy dajka gubót, elkezdtem bontani, átmart a hálón bele a hüvelykujjam hegyébe. Egy nagy nőstény volt! Hirtelen éles, áramütésszerű fájdalmat éreztem. Mindkét rágó akadt és a pók ki is tartott pár másodpercig. A fájdalom hamar alábbhagyott, csak viszkető, enyhén lüktető érdekes érzés volt utána. Nem foglalkoztam vele, este értem haza, még megálltam a garázsban pakolászni, amikor kellemetlen érzést éreztem a marás helyén. Egy kifakadt vízhólyaghoz tudnám hasonlítani, a felső hámréteg elvált, fehéres lett és a bőr felszakadt, amit, mint minden rendes ember, le is téptem. Hát nem volt szép, de láttam már rosszabbat is.... Másnap duzzadt volt és sárgás vízszerű folyadék szivárgott az egész sérülésből. Nem kezeltem semmivel, magától gyógyult. A helye viszonylag lassan jött helyre, kb 2 hét volt mire elkezdett gyógyulni, de utána már pár nap alatt rendben volt."

A második marás története tőle:

"A másik egy vélhetően hím példány volt, nyáron, szintén gubó bontás, itt csak egy rágó akadt, de le is esett és szem elől tévesztettem. Ez kb ugyan úgy kezdődött, mondtam is magamba, hogy ez most jó lesz! De a hirtelen éles fájdalmon és egy enyhe duzzadáson kívül semmilyen tünet nem jelentkezett."

Németh Nikolettet egy ivarérett mérges dajkapók marta meg Ausztriában

Az esti órákban egy tóparton megálltak sétálni. 

Nikolett belépett egy kaszálatlan, gazos részre virágot szedni. Amikor vissza ült az autójukba, hirtelen égető, szúró darázscsípés szerű, de attól erősebb fájdalmat érzett, a jobb combjának hátsó felén. Darázs vagy méh szúrásra gyanakodott de ahogy felugrott látta hogy egy pók esik le a lábáról.

A példányt lefotózta:

A marás után pár perccel enyhe bőrpír  jelent meg a marás környezetében. 

A marás közvetlen környezete enyhén megduzzadt, a csáprágók által ütött sebek jól láthatóak voltak. A marás helyén folyamatos égő fájdalmat érzett:

Pár órával a marás után a bőrpír erőteljesebb lett, a marás környéke enyhén megduzzadt. Égető érzés megmaradt a marás környezetében, illetve érzékeny lett a megmart terület környezete, érintésre szúró, nyilaló fájdalmat érzett:

24 órával a marás után a bőrpír halványodott, az égető érzés enyhült. A marás környéke érintésre érzékeny maradt:

36 órával a marás után az égető érzés teljesen elmúlt, a marás területének érzékenysége, illetve a marás környezetében a bőrpír enyhült, de megmaradt. A csáprágók által ütött sebek jól láthatóvá váltak:

Egyéb tünetet nem tapasztalt.

Saját tapasztalatom egy marásra korlátozódik.

2015. augusztus közepén a Naplás-tavon, magas növényzetben gázolva hirtelen erős, szúró, égető, darázscsípés szerű, de annál jóval erősebb fájdalmat éreztem a térdhajlatomban. Reflexszerűen oda csaptam és akkor vettem észre hogy egy ivarérett hím dajkapók mart meg. 

A marás helye pár perccel a marás után enyhén felduzzadt, az égető, erős fájdalom megmaradt. 

Mire hazaértem (körülbelül másfél óra) a marás környezetében enyhe bőrpír jelentkezett, a marás helye érintésre érzékeny maradt, de a spontán fájdalom elmúlt. Másnap reggelre a duzzanat elmúlt, a bőrpír elhalványult, a csáprágók által ütött bemeneti seb jól láthatóvá vált. A marás közvetlen környezete érintésre, nyomásra érzékeny maradt durván másfél napig.

tovább a következő oldalra->